KaranTéma - Az Óbudai Árpád Gimnázium

2020-11-25

1902-ben kezdődött meg a tanítás Óbuda első gimnáziumában, mint az V. kerületi Állami Főgimnázium fiókintézete, amely kezdetben a Tímár utcai iskolában működött, ahol egy tanterem állt a 34 tanuló rendelkezésére. Első (megbízott) igazgatója Morvay Győző volt, aki kiváló szakmai csapatot épített ki nagyon rövid idő alatt. 1905-ben átköltöztek a Zsigmond térre (akkor Zsigmond király utca 114. szám alá), egy most is álló impozáns, kis tornyos épültbe és már önálló intézményként, Magyar Királyi Állami Főgimnázium néven működtek tovább. 1909-től mind a 8 évfolyamon folyt a tanítás. 1921-ben felvette az Árpád nevet, végül 1924-től Magyar Királyi Állami Árpád Reálgimnáziumnak hívták.
A reálgimnáziummá válással megváltozott az iskola tanítási szerkezete, profilja. Az új tanmenetben hangsúlyosabb szerepet kaptak a reáltantárgyak a latin-filológiai tematikával szemben, de ez a struktúraváltás több tanév alatt valósult meg. A kerületben lakók (elsősorban az ő gyermekeik jártak a városrész egyetlen gimnáziumába) örültek a váltásnak, hiszen így sokkal gyakorlatiasabb tudásanyaghoz jutottak a nebulók. A valamikori bérházról rövid időn belül kiderült, hogy nem alkalmas a normális iskolai funkciók betöltésére, valamint állapota szintén rohamosan romlott. Ezt felismerve, a Fővárosi Közgyűlés ingyen adott telket egy új iskola felépítésére az óbudai Amfiteátrum szomszédságban, ám az építkezés hosszú évekig elmaradt. 1940-ben készült el az akkor már komoly hírnevet szerzett fiú gimnázium modern épülete a Nagyszombat utcában (Hidasi Lajos és Papp Imre tervei szerint), ahol a mai napig folyik a tanítás. A II. világháborúig nívós oktatás, kiváló tanárok, híres tanítványok és kiemelkedő tudományos munka jellemezte az iskolát. A háború idején, elhelyezkedésénél fogva, komoly sérüléseket szenvedett az épület.
1946-tól megindult az oktatás, de hamar kiderült, hogy az a régi, megszokott keretek között már nem fog működni. 1951-ben technikumi osztályokat indítottak, illetve a gimnáziumban is megindult a gyakorlati foglalkozás. A megnövekedett tanuló létszám miatt 1957-ben egyes gimnáziumi osztályokat a Szentendrei út 88. szám alatt helyeztek el, egy általános iskola épületében. A valamikori híres óbudai gimnázium működését szét akarták zilálni, amelynek következő állomása a Kandó Kálmán Főiskola Erősáramú Karának beköltözése volt az épületbe (a kényszerű „együttélés” egészen 2006-ig tartott, amikor a gimnázium visszakapta valamikori épületrészeit). A gimnázium elveszítette az egész alsó szintet, valamint a híres nagy tornatermét, ahol a főiskola hallgatói előadóját alakították ki. Az 1950-es években a neves gimnázium gyakorlatilag a túléléséért küzdött, de a képzés színvonalát – a nehéz körülmények ellenére – próbálta megtartani.
A ’60-as évek végétől fordulat következett be a tanintézet életében, és megindult egy alapos szakmai koncepció kidolgozása, majd annak aprólékos megvalósítása, melynek köszönhetően a rendszerváltást megelőző években előkelő helyen állt a gimnáziumok rangsorában. Tiszavölgyi István vezetésével (1971-1986) nemcsak a pedagógiai munka színvonala emelkedett jelentősen, hanem a megmaradt iskolaépületben is komoly átalakításokra került sor. Új, modern felszereltségű nyelvi termeket, fizika és kémia előadókat, illetve önálló biológia és történelem oktatási helyiségeket alakítottak ki. Az Árpád Gimnázium modernkori történetének kiemelkedő eseményévé vált, a főváros szerte ismert és látványos fáklyás ballagás az iskola melletti Amfiteátrumban. 2005-ben kiköltözött a Kandó Kálmán Főiskola és hosszú idő után, újra az egész eredeti épületegyüttes a gimnáziumé lett.
 
 
Horváth Péter, történész-muzeológus
 
Fotók: Óbudai Múzeum, Fortepan