KaranTéma - PoétaPéntek. Hollós Korvin Lajos

2020-11-13

Ezen a héten Hollós Korvin Lajos (1905-1971) életét és munkásságát ismerhetjük meg. Magyar író, költő, lapszerkesztő. Weisz Lajos néven látta meg a napvilágot egy óbudai kispolgári családban. Orvosműszerésznek tanult, szaktudását külföldön mélyítette el. Inaskorától írt, 1922-ben jelent meg első novellája. Belépett a munkásmozgalomba, az 1930-as években több alakalommal letartóztatták és ítélték el versei miatt. 1933-tól csak az írásból élt, 1935-ben a Nyugat c. folyóirat pályázatának egyik nyertese lett.
 
Zsidó származása miatt, a II. világháború idején több munkatábort járt meg. Kérlelhetetlen szókimondása és véleménynyilvánítása miatt, nemcsak a Horthy-korszakban, hanem a kommunista rendszerben is folyamatosan támadták. A pártból kizárták, 1957-ig nem publikálhatott. Őszintesége egész életét megkeserítette, de legnagyobb ellenségei is elismerték irodalmi nagyságát. Ennek ellenére mégsem kapott semmilyen állami elismerést. Második felesége Tóth Eszter, a költő, Tóth Árpád leánya volt. Számos irodalmi területen alkotott, a versektől egészen a színművekig. Sorsát és megítélését, mind saját korában, mind az utókorban meghatározta konok magatartása, életszemlélete.
 
Az író született óbudai volt, apai ágon a Goldberger család leszármazottja. Apja, Weisz Mózes Sámuel kávéháza az egykori Nád utcában működött, amelynek minden bevételét elmulatta a pesti éjszakában. Krúdy Gyula gyakori vendége volt a kávéháznak. Az apai kávézóban és lakásban töltött gyermekkor korántsem volt békés, ennek legfőbb oka édesapja volt. Óbuda falusias, zárt világában töltötte gyermekéveit, amelyről szívesen írt műveiben, főleg az Óbudai búcsú c. kötetében jelenik meg a település magával ragadó miliője, hangulata. Óbuda és a családi otthon több művében megjelenik és helyszínként vagy háttérként szerepel.
 
„S mit ér a halhatatlanság a holtnak,
ha életében mit sem ér?”
 
 
Szöveg és grafika: Horváth Péter, történész-muzeológus