KaranTéma - Flórián mackó és a világűr

2020-04-22

A sötét teremben élesen világítottak a fehér vásznon egymást váltogató képek. Púpos, az öreg diavetítő egy újabb történettel kápráztatta el játékközönségét. A film a világűrről szólt. A mackó ámulva hallgatta a mesélőt, aki arról beszélt, hogy az esti égbolton megjelenő fénylő pontok tőlünk távol eső bolygók. A nagy, ezüst színű labda, ami néha kifli, máskor sajt alakú, pedig a Hold. Ő van legközelebb a lakóhelyünkhöz, a Földhöz. ezért látszódik olyan hatalmasnak. A filmben furcsa ruhát viselő emberek is szerepeltek, akik már jártak ezen a bizonyos Holdon. A mackó nagyon szerette a csillagokat nézegetni, de azt hitte róluk, hogy apró, fénylő bogarak, amik beleragadtak egy fekete masszába. Mikor vége lett a vetítésnek, meg sem tudott mozdulni, még mindig a film hatása alatt volt.

            — Látom, nagyon tetszett neked a történet — totyogott mellé Púpos.

            — Igen — lelkendezett a mackó. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas világban élünk.

            — Bizony, elég hihetetlen. Ha érdekel még a világűr, látogasd meg Holdrakétát. A lemezárugyári játékok között lakik.

Flórián megköszönte a tanácsot és az izgalmas estét. Másnap első dolga volt, hogy elsétáljon a lemezjátékokhoz.

            — Vigyázat, vigyázat! — Csing-csing!

A mackó éppen hogy el tudott ugrani a piros színű mozdony elől. A szerkezet orra ide-oda ingott zakatoló hangot adva. A kis fülkéjében ülő masiniszta ismét meghúzta a csengőt.

            — Csing-csing. Légy óvatosabb mackó pajtás!

            — Mi történik itt kérem? — gurult oda melléjük egy kék rendőrautó.

            — Semmi, biztos úr — válaszolta a masiniszta— csak ez a medve nem képes az orra elé nézni.

Flórián a meglepettségtől csak ennyit válaszolt:

            — Elnézést, legközelebb óvatosabb leszek.

            — Nagyon helyes, fiacskám. Csengettyűs, te mehetsz tovább!

A piros mozdony azonnal neki is iramodott.

            — Mi járatban vagy minálunk mackó? — fordult felé a rendőr.

            — Holdrakétához jöttem. Púpos mondta, hogy ő tud nekem mesélni a világűrről.

            — Az biztos — nevetett a másik. — Elkísérlek hozzá, nehogy még itt valami bajod essen nekem.

Azzal beindította kék autóját, megtekerte a kormányt és már útnak is indult. Flórián nem tehetett mást, követte. Az úton furcsábbnál furcsább játékokkal találkoztak. Ott egy bohóc cikázott rollerén ide-oda dobálva magát, amott egy hullámvasúton száguldozó járműre lett figyelmes.

            — Holdrakéta, vendéged érkezett — jelentette ki a rendőr, majd azzal a lendülettel továbbhajtott.

A hosszú, szürke színű játék vidáman üdvözölte Flóriánt. Megkérdezte, miben segíthet neki. A mackó elmesélte neki, miket látott Púpos filmjében és hogy az ő tanácsára jött el hozzá.

            — Bizony-bizony. Különleges hely az a világűr — kezdte Rakéta. — Azért viselnek az emberek olya furcsa ruhát, mert másképp bajuk esne odakint. Az én feladatom, hogy biztonságban a Holdra szállítsam őket. Megmutatom, milyen egy leszállás.

Rakéta hátra tolatott, így vett lendületet, aztán sebességbe kapcsolt és kerekeivel gyorsan gurult előre. Amikor a falhoz ért, hosszú orra megnyomódott, mire a játék aljából egy újabb kerék nyílt le. Ennek a segítségével felállt, a tetején pedig kinyílt egy ajtó, amiből egy létra ereszkedett le. Az ajtóban egy furcsa űrruhás férfi állt.

            — Ez csodálatos — ugrándozott örömében Flórián.

            — Ugyan már, te sohasem jártál az űrben, Rakéta.

A semmiből egy átlátszó labdaszerű szerkezet gurult elő, a belsejében két figurával, akik egy vezérlő teremben ültek,

            — Neked mindenbe bele kell szólnod, Kozmosz — morgolódott Holdrakéta.

            —Valóban nem jártam ott, de olyan gépekről másoltak, amiket űrutazáshoz használtak.

            — Engem pedig olyanokról — folytatta a labda —, amik sokkal fejlettebbek, mint a rakéták.

            — Dehogyis — ellenkezett a másik. — Téged csak kitaláltak Nem is léteztek ilyen gépek.

A két játék heves vitába keveredett egymással. Flórián igyekezett megnyugtatni őket, amikor egy éles, vöröses fény világított a gombszemeibe. Egy különleges, fegyverre emlékeztető tárgy toporgott mellettük.

            — Rólam sem szabad ám megfeledkezni. Ha az utazás során földönkívüliekkel találkoztok, még szükség lehet rám.

            — Már csak Rakétapisztoly hiányzott — motyogta Kozmosz.

            — Földönkívüliek? —kérdezett vissza Flórián

            — Olyan lények, akik a távoli bolygókon laknak.

A mackó ámuldozva hallgatta Rakétapisztoly idegenekről szóló történeteit, amibe végül a másik két űrjáték is bekapcsolódott. Javában beesteledett, mire Flórián visszatért a mackók házához. Puha ágyikójába bújva gyorsan elaludt. Álmában a lemezjátékok bolygóján járt, ahol furcsábbnál furcsább űrkalandokba keveredett.

 

Holdrakéta működés közben: https://www.youtube.com/watch?v=n7dbrb8weG0

 

Írta: Szundi Anett, múzeumpedagógus