MEGNYÍLT

A fikciótól a valóságig

TÉRKÉPEK, METSZETEK, VÁROSLÁTKÉPEK (VEDUTÁK), ÓBUDÁRÓL 1600-TÓL 1873-IG

2017-10-18

Az Óbudai Múzeum jelen kiállításának célja, hogy a látogató az elsődleges percepción, a látáson, a vizuális megragadáson keresztül egy benyomást, impressziót és végül egy átfogó képet kapjon Óbudáról, 1600-tól a városegyesítésig (1873). A városok és a tájak vizuális megjelenítési formái nagy jelentőséggel bírtak a történelem során, hiszen ezek révén válnak mindenki számára elképzelhetővé a történeti és művészeti forrásokban olvasható leírások, elevenednek meg a régmúlt emberek lakó- és életterei. Az adott időszakban azonban ezeknek az ábrázolásoknak nem kizárólag illusztratív szerepük volt, hanem fontos információval szolgáltak a kor embere, esetleg szakembere számára.

Milyen céllal és kontextusban jelenik meg Óbuda? Mihez köthetőek a városrész első ábrázolási formái, és topográfiailag, geográfiailag hitelesek-e, egyáltalán beszélhetünk-e a 17. század elején – Óbuda megörökítésének hajnalán – bármiféle pontosságról, hitelességről?

A tárlat pannóin látható metszetmásolatok ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre is választ adnak.

A tematikus egységekbe rendezett kiállítás Wilhelm Dilich 1600-ban, és 1606-ban megjelent ALT OFEN/ ÓBUDA metszeteivel indul, amelyek az óbudai városrészről fennmaradt első ábrázolások. E két veduta „etalonképpé” válására láthatunk példákat a következő, hadszíntér egységben. A török háborúk alatt e városrész, mint a Budáról átnyúló harcok helyszíne, főleg ostromgépek és hadiállások megörökítése révén maradt fent, valamint itt már megjelentek az olasz és németalföldi hadmérnökök és rézmetszők madártávlatra komponált látképei és térképei is, a térkép-veduták.

A tárlat két nagyobb termét, és az egész kiállítást átfogja a Duna, mint a térképeken megjelenő motívum és egy újabb tematikus egység. Megjelennek az Óbuda partjai mellett sorokban ábrázolt hajómalmok, a folyószakasz és folyószabályosához köthető vízrajzi térképek, a 19. század első felének utazóalbumaiban megjelent metszetillusztrációk, valamint a konkrét történelmi eseményeket képekben megörökítő metszetek, az Óbudát is érintő árvíz tablói, illetve az óbudai hajógyárról készített fekete fehér, és színezett, a városi életre is reflektáló sorozatok. A Duna padlómatricaként átfolyik a kiállítás utolsó egységébe, a városba.

Itt a 17-18. századi metszetek esetében a (vár-és városábrázolás, életmód-, tájrajz bemutatása) és az alkalmazott művészeti műfajok (térkép, térkép-veduta, plan veduta, fogadalmi kép, kalendárium illusztráció) sajátos keveredéséről, illetve sokszínűségéről beszélhetünk. Óbuda újkori városújjáélesztése dacára az ábrázolás tekintetében egyfelől a városhoz még mindig a középkori szellemiségben készült térkép-veduták típusait (Dilich), illetve Buda ostromához készített rajzokat (Zimmermann, Nypoort) használták fel. A művészek a tájba életképeket, sétáló és beszélgető figurákat (staffázs alakokat) helyeztek el.

A tárlaton két műhely is bemutatásra került, a földmérő, valamint a metszetkészítő és kartográfusműhelyek lehetőséget kínálnak a korabeli - középkori manufakturális, illetve céhes keretek között működő – funkcionalista és alkalmazott metszetkészítő művészeti műfajok, és mesterséghez kötődő technikák megismerésére. A kiállított eredeti tárgyak és tárgyrekonstrukciók/ műtárgymásolatok, valamint korhű, archaikus műhelyeket illusztráló és magyarázó (a francia enciklopédikus hagyományok didaktikusságát követő) metszetek segítségével a látogató megismerheti a többségében külföldi, 18-19. századi vándor metszetkészítő életmódját, munkamódszerét, illetve a haza kartográfia megszületését, a földmérésekhez kapcsolódó grafikai eljárásokat, és a (táj)rajzoló, térképkészítő, és metsző- néha az udvari krónikás szerepét és tevékenységeit is egyesítő polihisztor művész-és mesterember munkamódját.

A magyar térképészet, és a hazai kartográfia úttörőjének, a matematikus, mérnök, térképész, rajzoló és elméletíró Mikoviny Sámuelnek egy külön kis teremben állítottunk emléket.

 

Kuriózumok:

A kiállítás kuriózumainak sorában szerepel az Óbudai Múzeumban egy hónapig kiállított történeti mű, az 1603-ban, Augsburgban kiadott Samuel Dilbaum „Eikonógraphia” című könyve. Ebben Wilhelm Peter Zimmermann rézmetsző és rajzoló, Dilich ALT OFEN metszetvariánsát készítette el, amely egy óbudai jeles eseményt prezentál, az óbudai lakosok keresztény seregekkel történő kimenekítését.

 

További két történeti mű került kiállításra, amelyeket három hónapra kapott meg az Óbudai Múzeum az Országos Széchényi Könyvtártól.

  • Wilhelm Dilich1600. évi, Alt Ofen/ Óbuda metszete az „Ungarische Chronica”-ban jelent meg, amelynek eredetijét a kiállítás I. egységében láthatják a látogatók.
  • A  Mikoviny „szobában” pedig a III. Károly megrendelésére készült, Mikoviny - Budát és Óbudát teljes vedutaként pesti oldalról rögzített rajza alapján készült metszetet prezentáló mű, a Bél Mátyás által megírt „Notitia Hungariae …” (1735-1742) kerül bemutatásra. A három rézlemezről lenyomtatott, könyvből kihajtható városlátkép valódi felmérés alapján készült, és 1873-ig a legteljesebb és legmagasabb művészi színvonalon megrajzolt és nyomtatott budai-óbudai metszetek egyike.