Az Óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia története

2015-12-05

Az Óbudai Múzeum és az Óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia közösen rendezett kiállítása bemutatta a főplébánia, a gyülekezet és a templom újkori történetét.
Az Óbudai Szent Péter és Pál Főplébánia millenniumi ünnepségsorozatához kapcsolódó kiállítás 2015. április 23. és 2016. március 31. között volt megtekinthető az Óbudai Múzeumban.

Kísérő tárlat: Mák Péter fotográfiái a főplébánia templomról.

 

Óbudán a kereszténység gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza, hiszen már a 4. századi Aquincumban megtalálhatók voltak Jézus követői. A középkorban a 11. században alapított Óbudai Prépostság révén a település az egyházi élet egyik korabeli erősségévé vált, amely jelleget egészen a török hódoltságig megőrizte. Óbudán a 18. századtól a katolikusság megújulása a Szent Péter és Pál Főplébániához és annak közösségéhez kötődött, amely - közel 50 utcát magában foglaló területével - napjainkig megtartotta irányító szerepét az itt élő katolikus gyülekezetek között. Kiállításunkban az államalapítás évszázadától jelen lévő keresztény-katolikus egyház - mintegy múltba vezető körmenetet végigjárva - utolsó 300 évének történetét és emlékeit tekinthették át látogatóink.

Az öt egységből felépülő kiállítást a látogató „körmenet-szerűen” végigjárva ismerhette meg. Az első egység – a körmenet kiindulópontja – a templom, a gyülekezet és a plébániatemplom mintegy 300 éves történetét tekintette át. A második egység a katolikus körmenetet és a hozzá kapcsolódó tárgyakat mutatta be, valamint azt, hogy mi volt a körmenetek szerepe az óbudai katolikus közösség körében és ezt hogyan gyakorolták. A kiállítás harmadik egységében a szentmiséket és a hozzá kapcsolódó eszközöket, a negyedikben a katolikus egyletek megalakulását és szerepét, az ötödik egyben utolsó szekcióban az életfordulók szertartásait (pl. bérmálás, esküvő, temetés stb.) az otthonban megjelenő vallást és a zarándoklatot mutatta be a tárlat óbudai történeteken keresztül.

A kiállítás érdekessége, hogy több olyan 18. századi műtárgyat is a nagyközönség elé tárt, amelyek a Szent Péter és Pál Főplébánia „kincsestárából” kerülnek a kiállításba és eddig soha sehol nem voltak kiállítva. Ilyen az egyik 1766-ból származó kehely vagy a 18. századból származó votív tárgyak. A 18. században elterjedt hagyomány szerint a hívek a betegségtől való megmenekülés vagy a gyógyulás reményében apró ötvöstárgyakat - úgynevezett votívokat - adományoztak szentjeiknek. Ezek a gyakran részletesen kidolgozott ezüstlemezekből készült tárgyak legtöbbször a gyógyulást váró testrészt (pl. láb, szem, fül, orr, szív) ábrázolták.

Az 1777-es Mirákulumos könyv az óbudai-kiscellhez kötődő csodálatos gyógyulások történeteit írja le, típusonként csoportosítva. Összesen huszonkét gyógyulásról és ötvenegy csodáról tesz említést a szerző, de a Csodatévő Mária Kegyszobor legelső ruháját is megtekinthették a látogatók, ha ellátogatnak a kiállításra.