Macskaköves esték - Az óbudai királynéi vár

2015-03-12

"Középkori várak - virtuális vártúrák" időszaki kiállításunk záróprogramja nem is szólhatna másról, mint az óbudai királynéi vár történetéről! A régészeti feltárások 1908 és 1984 között zajlottak, az előkerült leletek a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek. A feltárások izgalmas eredményeiről ezért Dr. Végh András, a Budapesti Történeti Múzeum régész-főmuzeológusa tart előadást 2015. március 12-én, csütörtökön 18 órától!

 

Az óbudai királynéi vár rövid története

Sajnos, Óbuda impozáns középkori épületeinek sorában ez is olyan, amely szinte teljesen megsemmisült. Az 1908 és 1984 között lezajlott régészeti kutatások után a feltárt alapfal-maradványok visszatemetésre, a leletek pedig a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek. A vár – Buzás Gergely régész által elkészített - rekonstrukciója múzeumunk állandó kiállításán tekinthető meg. A palotaszárny nyugati falára épült rá a Kálvin köz 2-4. szám alatti református templom nyugati zárófala. A parókia pincéjében látható az alapfalaknak egy kis részlete.

A Fő téren, az egykori prépostsági templom közelében állhatott az első királyi kúria. Az 1189. évi keresztes hadjárat idején III. Béla király itt látta vendégül a kereszteseket vezető Barbarossa Frigyes német-római császárt. Az 1230-as években kezdték el építeni az új királyi várat, feltehetően II. András, majd fia, IV. Béla, akinek már ez a vár volt a királyi rezidenciája. Feltehetőleg a 13. század végéig (a tatárjárásig) Óbuda maradt a királyi székhely, melyet Budának neveztek. A ma is használt helynév latin változata („Vetus Buda” ) egy 1261-es oklevélben tűnik fel először, mintegy elkülönülve a későbbi, budai várhegyen felépített királyi vártól.                                                       

A 13. század első harmadában felépült vár egy szabályos, kb. 60x60 méteres, négyzetes alaprajzú, síkföldi várkastély lehetett, melynek bejárata a város és a Dunától az „Esztergomi nagyútig” (a mai Bécsi út) tartó főútvonal irányából nyílt. Külső és belső várfallal övezett, 15-16 méter széles árok határolta. Így a vár teljes alapterülete kb. 100x100 méterre terjedhetett ki. Az árkon híd vezetett keresztül, mellyel szemben egy előcsarnokszerűen kiképzett torony állt. Ennek földszintjéről díszkapun át lehetett eljutni a keletre emelkedő várkápolnához. A belső, zárt udvart U-alakban vették körül a lakóépületek. Az udvarra kétoszlopos, díszes kapu vezetett. A keleti és a nyugati oldalon támpillérek tagolták a falsíkokat.           

Bár a 14. század első felében I. Károly (Róbert) ugyan Visegrádon rendezte be királyi székhelyét, de az óbudai vár továbbra is megmaradt királyi szálláshelynek. Károly Róbert fia, Nagy Lajos király 1343-ban özvegy édesanyjának, Erzsébetnek adományozta a királyi várat, amely ettől kezdve – jövedelmeivel együtt – a mindenkori magyar királynék tulajdona („civitas reginalis”) maradt a középkor végéig. Későbbi okleveles adatok szerint Cillei Borbála, Zsigmond felesége téglavetőket kért Bécsből, a vár építkezéseihez. Szívesen tartózkodott itt Szilágyi Erzsébet, Beatrix királyné és II. Lajos felesége, Mária királyné is.

 

Kapcsolódó kiállítás: Középkori Várak - Virtuális vártúrák

Itt találhat még több érdekességet a virtuális vártúrák technikai háttérről, az alkotófolyamatról: virtualisvarturak.hu

 

Az előadás kiállítási belépőjeggyel látogatható.

További információ:

Falus Ildikó 1/250-1020 vagy falus.ildiko@obudaimuzeum.hu

 

Sok szeretettel várjuk a középkor világa iránt érdeklődőket!

 

(A galériában látható rekonstrukciót Buzás Gergely régész, a visegrádi MNM Mátyás Király Múzeum igazgatója készítette.)