OFEN JÁSÁN - Óbuda zsidóságának története

2014-04-24

 

Az Óbudai Múzeum új időszaki kiállítása az óbudai zsidó közösség 18. századtól az 1960-as évek végéig tartó időszakának történetét mutatja be.

 

A negatív sztereotípiákat felhasználó, ezek felnagyításával felélesztett idegengyűlölet 70 évvel ezelőtt az európai zsidóság hatalmas pusztulását idézte elő. Az antiszemita vagy rasszista előítéletek kialakulásának és megerősödésének az egyik leghatékonyabb ellenszere a megismerés, hiszen megismerve a közöttünk élő más etnikai, vallási, kulturális közösségeket megszabadulhatunk a felszínes, adott esetben kiközösítő, távolságtartó sztereotípiáktól és felfedezhetjük a másikat.

Az óbudai zsidóság 18-20. század közötti történetének bemutatásával a múzeum – miközben megismerteti a helyi zsidó közösség életmódját, szokásait – kontrasztot állít a zsidósághoz kötődő, 20. század első felében felerősödő antiszemita előítéletekkel szemben.

A kiállítás mindegyik témáját egy-egy antiszemita sztereotípia korabeli ábrázolása vezeti fel, ami lehetőséget ad arra, hogy az ezután bemutatott óbudai múlttal összehasonlítva nyilvánvalóvá váljon a sztereotípia túlzása, torzítása.

A kiállítás kettős megközelítésből indul ki. Egyrészt történeti megközelítésből, aminek értelmében bemutatja az itt élt zsidó közösség históriáját, másrészt néprajzi, kulturális antropológiai megközelítésből, aminek segítségével a közösség múltban kialakult kultúráját próbálja meg közelebb hozni a látogatóhoz.

 

Az óbudai zsidóság újkori története gyakorlatilag együtt született meg Óbuda török utáni történetével, hiszen a település első lakosai között nagyon hamar megjelentek az izraeliták is. Magyarországon az újkori gyülekezetek általában földesúri birtokokon születtek, mivel a szabad királyi városok többségében nem telepedhettek le zsidó lakosok. Óbuda esetében a Zichy-család szívesen és oltalompénz ellenében befogadta őket, így a zsidóság földesúri védnökség alatt élhetett, cserébe Óbudát bekapcsolta a kereskedelmi hálózatba. A 18. század elejétől így kialakult az újkori zsidó közösség Óbudán, amit héberül Ofen Jásán-nak hívtak.

1727-ből már ismert olyan irat, ami az óbudai zsidó imaház meglétét bizonyítja. A dinamikus fejlődés eredményeként kijelenthető, hogy a 18. század utolsó harmadára Óbuda lett a korabeli Magyarország egyik legnépesebb és gazdasági értelemben legerősebb zsidó közössége. Az óbudai közösség ekkoriban gyakorlatilag a pesti zsidó közösséget helyettesítette. Óbuda bizonyos szempontból a zsidók számára Pest külvárosát jelentette, így az óbudai hitközség számbeli és gazdasági emelkedése szoros összefüggésben volt Pest gazdasági emelkedésével is.

Ez az egyre növekvő közösség Óbudán belül elsősorban a zsinagóga körül helyezkedett el, ott, ahol a Duna mellett kiöblösödött a mai Lajos utca. Éppen ezért a népnyelv ezt a területet akkoriban „Juden Platz”-nak hívta.

A reformkorban a hitközség tekintélye tovább növekedett, iskolát és kórházat működtettek, szerepet vállaltak a Nemzeti Múzeum megalapításában, illetve az 1848/49-es szabadságharcból is kivették a részüket.

A század második felétől kezdve Óbuda azonban már erőteljesen lemaradt a pesti közösséggel szemben, bár országos tekintetben még jelentős közösségként tekintettek rá ekkor is. A 20. század elején, de még inkább a két világháború közötti időszakban az óbudai hitközség élete ismét fellendült. A ’40-es években bekövetkező változások miatt egy, a németek által 1944. március végén készített kimutatás alapján az óbudai hitközségnek 3600 tagja volt. A holokauszt Óbuda és az óbudai zsidóság életében is kiemelt szerepet játszott, hiszen az Óbudai Téglagyárban gyűjtötték össze és a Bécsi úton vitték munkaszolgálatra a fővárosi zsidóság egy részét. A háború után rögtön, 1945-ben Neumann József vezetésével újjáalakult az óbudai hitközség, de erejét nem tudta visszaszerezni, hiszen híveinek nagy része odaveszett a háborúban. 1949-ben az óbudai hitközség beolvadt a nagy budapesti hitközségbe. A zsinagóga az 1960-as években került az állam fennhatósága alá, és ezek után az óbudai hívek a Frankel Leó utcai templomot látogathatták.

 

A kiállítás hét egységre oszlik:

  • letelepedés és a hitközség kialakulása, története
  • vallás
  • foglalkozás
  • társadalmi beilleszkedés, szerepvállalás
  • mindennapok ünnepei, szokásai (életfordulók ünnepei, viselet, konyha, élettér)
  • nevelés, oktatás
  • tisztaság, orvoslás

 

A kiállítás megtekinthető: 2014. április 25. - 2014. október 30.

A kiállításvezető megvásárolható a múzeum boltjában.